Az azerbajdzsáni Ikarus-ok felfedezése némi vasúttal fűszerezve
2023. szeptember 19-20.
Azerbajdzsáni utamat az ihlette, hogy fülembe jutott, hogy Azerbajdzsánban nagy eséllyel még dolgoznak Ikarus autóbuszok. Ezáltal elkezdtem olcsó repülőjegyet keresni, és meg is találtam a W!zz Budapest-Baku járatát. Repülőjegyemet még júliusban lefoglaltam, ezáltal jóval olcsóbban tudtam megejteni ezt a kirándulást. Azt még meg kell említenem, hogy ez volt az első alkalom, hogy repülővel utaztam valahova, így ez ebből a szempontból is nagyon izgalmas fotózás volt.
A járat szeptember 19-én, reggel 5-kor indult Budapestről, de én már 2:30-kor izgatottam tobzódtam a reptéren. Semmit sem aludtam, hiszen előző este 23:55-kor végeztem a szolgálatommal a Nyugati pályaudvaron. A becsekkolást már online megcsináltam, azzal nem kellett foglalkoznom. A biztonsági ellenőrzésnél viselkedtem rutintalanul egy kicsit, de mondtam is az ott dolgozó úrnak, hogy első alkalommal repülök, ne haragudjon! Végül átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, és a vámmentes zónában vártam a check-in-t a bakui gépre. Végül ez 4:15-kor el is kezdődött. Viszonylag későn kerültem sorra, nagyon úgy nézett ki, hogy teltházas lesz a járat. Amint mindenki becsekkolt, egy reptéri kisbusszal vittek ki minket a géphez. A jegyem a 14A jelű helyre szólt, ami természetesen ablak mellett van (direkt fizettem egy kicsivel többet, hogy én válasszam ki a helyemet). A gép pontban 5:00-kor felszállt. A gép Vecsés fele szállt fel, így a kinti sötétség dacára egy-két települést sikerült beazonosítani az egyre emelkedő gépről. Az utazómagasság elérése után elaludtam. Úgy 2,5 óra elteltével ébredtem fel a Kaukázus felett.
A repülésből még körülbelül egy óra volt hátra. Ezalatt élveztem életem első repülőútját, majd szép lassan elkezdtünk ereszkedni Baku felé. Helyi idő szerint 11 óra után landoltunk a Heydar Aliyev Nemzetközi Repülőtéren. Kiszállás után itt nem kellett buszozni, mert a gép közvetlenül a terminál épülete előtt állt meg. A reptéri biztonságiak bekísértek minket az épületbe, és elkezdődött az útlevelek és vízumok ellenőrzése. Ez körülbelül fél órába tellett, de mivel minden rendben volt, megkaptam a pecsétemet az útlevelembe és "Welcome to Azerbaijan".
Első dolgom volt azeri manat-ot váltani és beszerezni egy "BakiKart"-ot. Ez egy bankkártya méretű kis kártyácska, amelyet különböző összegekkel lehet feltölteni a kihelyezett automatáknál. Utazás előtt a leolvasókhoz kell tartani a kártyát, és az automatikusan levonja az utazás díját. Gyors és modern megoldás. Nem is kellett sokáig keresni, rögtön találtam is egy automatát. Megvettem a kártyámat és egyből töltöttem is rá 10 manat-ot (körülbelül 2100 Ft).
Amint ez megtörtént meg is pillantottam a reptéri buszt, amely a város központjába, a Május 28. térre visz. A reptéri buszra emelt díjszabás érvényes, egy utazás rajta 1,5 manat-ba kerül (minden más járat, köztük a metró is 30 qepik, azaz 0,3 manat). Körülbelül 40 perc utazás után be is értem a város központjába.
Az első tervem a sikló megtekintése volt. Igaz ugyan, hogy a siklón, 2 darab, modern, 2012-es gyártmányú jármű közlekedik, de a háttérben meghúzódó városkép miatt mindenképpen el akartam ide jutni. Végül sikerült is olyan fotót készíteni, amilyet szerettem volna:
Ezután pedig következett a kirándulás legérdekesebb témája, az azerbajdzsáni Ikarus-ok. Egyik barátom szerint a legtöbbször Bina településen lehet velük találkozni, ami Bakutól egy óra buszútra található. Szerencsére a Bakubus 160-as jelzéssel 20 percenként indít járatokat Binába Koroglu metróállomástól, amelyre érvényes a BakiKart is, így viszonylag kényelmesen el lehet érni az említett települést. Szinte az egész délutánt egy forgalmas utcasarkon állva töltöttem (nem akarom mesterséghez hasonlítani magam), de csak nem akart jönni egyetlen egy Ikarus sem. Eltelt 1 óra, eltelt 2 óra, de semmi. Aztán 17:00 után megtört a jég: megláttam egy Ikarust! Sajnos időközben megvastagodott a felhőzet, így bár felhős képet készítettem, mégis nagyon örültem neki!
Röviddel ezután megjelent a következő, majd azután még 5 másik Ikarus, bár a fények mind rosszabbak és rosszabbak lettek. Elhatároztam hát, hogy holnap reggel itt kezdem majd a napot. Visszamentem a 160-as busz megállójába, hogy visszamenjek Bakuba.
Innen Baku történelmi belvárosába, Icherisheher metróállomásra utaztam, ugyanis innen nem messze volt a szállásom. A szállásfoglalásnál törekedtem arra, hogy a legjobb ár-érték arányú helyen foglaljak, így a történelmi belvárosban fekvő egyik hotelben foglaltam szobát magamnak. A hotelt viszont legalább 20 percig keresnem kellett, míg végül kiderült, hogy az egyik társasház legfelső emeltét rendezték be hotelnek. Végül sikeresen elfoglaltam szállásomat. A szobám ablakából tökéletes kilátás nyílt Baku jelképeire, a Láng Tornyokra, amelyet le is fotóztam:
Másnap reggel napkelte előtt nem sokkal keltem. Ébredés után 20 perccel már a metrón ültem, igyekeztem minél korábban kiérni Binába. Ahogy Koroglu-nál jövök fel a metróból megpillantottam egy újabb Ikarus-t egy parkolóban, így mielőtt felszálltam volna a 160-as buszra, természetesen lefényképeztem. Ahogy megcsináltam a képet, a parkoló túloldalán megjelent a következő Ikarus. Már fények is voltak, így szerintem egy korrekt képet sikerült csinálni a 10-XH-412-ről is. Jól indult a reggel!
Ezek után mostmár tényleg felszálltam a Binába menő buszra. Gyönyörű napos időben értem ki Binába, viszont nagyon úgy tűnt, hogy elkéstem, mert a tegnapi pörgésnek most nyomát sem láttam. Kis várakozás után azonban mégiscsak megjelent egy Ikarus, amelyről sikerült az egész kirándulás legjobb buszos képét összehozni:
Reménykedtem, hogy hátha jön még Ikarus, de csak nem akart jönni már egy sem. Mivel azonban előző nap délután az időjárás miatt nem sikerült napos képeket csinálnom, elhatároztam, hogy a mai nap késő délutánját is Binában fogom tölteni. Ahogy sétáltam a buszmegállóhoz, megakadt a szemem egy parkoló Zil teherautón, amit gyorsan le is fotóztam. Azerbajdzsán egyébként a közúti járművek terén egyenlő egy időutazással. Minden harmadik gépjármű amit láttam, még a szovjet érából maradt meg. Így nem meglepő, hogy a taxik egy része Lada, az árufuvarozás ZiL-ekkel vagy Kamaz-okkal történik, vagy éppen a család autója még egy régi Moszkvics.
A délelőtt hátralevő részét és a kora délutánt a belvárosban töltöttem szigorúan tilos tevékenységgel, azaz metró- és vonatfotózással. Ez Azerbajdzsánban akár rendőrségi előállítással is járhat, de hát hajtott a vérem. Azerbajdzsánban az azeri-örmény háború miatt terrorkészültség van. Ez abban nyilvánult meg számomra, hogy a metróba történő belépés előtt - mint a repülőtereken - az utasnak a csomagjait rá kell tennie egy futószalagra, amely egy röntgenkészülékbe vezet, amely átvilágítja a csomagokat. Ez csúcsidőbe óriási tumultushoz vezet, ráadásul ha az ember siet, akkor nagyon kellemetlen tud lenni. Ezenkívül az állomásokon a hangosbemondó állandóan közli, hogy "amennyiben bármilyen gyanús dolgot, elhagyott táskát, vagy gyanúsan viselkedő embert lát a metró területén, azonnal értesítse az állomás személyzetét".
Ezek fényében tehát vigyáznom kellett, nehogy lebukjak, mert akkor lőttek a napnak az biztos. Mindenesetre a két felszíni metróállomásra mindenképpen el akartam látogatni, hiszen az internet tanulsága alapján ott volt esélyem értelmes képeket készíteni. Elsőnek a lila vonal felszíni állomására Khojasan-ra mentem. A lila vonal a bakui metró legfiatalabb vonala, 2016-ban nyitották meg, ám a legutóbbi szakaszát Avtovagzal és Khojasan között 2022-ben adták át, de az építkezés még nem fejeződött be. A vonalon 6 kocsis Metrowagonmash 81-717.5 típusú szerelvények járnak, igaz az összképen ront, hogy ezen a vonalon közlekedő összes vonat megkapta az új homlokfalat, amely valamelyest modernebb külsőt biztosít a szerelvénynek.
Innen még felkerestem egy kecsegtető nyíltvonali helyet a városban, ahol párhuzamosan 4 vágány fut egymás mellett, így reméltem, hogy pár vasútfotó összejön erről a helyről. Itt másfél órát töltöttem el, de egyes egyedül a TEM2-2729 jött el gépmenetben. Pedig itt nagyobb forgalomra számítottam.
Lassan ideje volt visszamenni Binába, hogy azerbajdzsáni tartózkodásom utolsó képeit készítsem el. Másfél óra utazás után ki is értem a megszokott útszakaszra, ahol tegnap megannyi Ikarust láttam. És láss csodát, megint megjelent a magyar sereg délután 5 óra után. Csakhogy az időjárás megint közbeszólt: nyugat felől egy erőteljes felhőzet közeledett a Nap elé, így a napos percek meg voltak számlálva. Egyetlen egy Ikarus lett meg napfényben, ugyanaz, ami tegnap szintén először bukkant fel, mégpedig az ötlámpás 250.59-es, a 10-OZ-935. Ezt a Samir Market előtt fotóztam le, melynek ablakában az azeri-örmény háborúban elesett azeri katonák arcképei láthatók.
Az utolsó fények megszűnése után, már sötétben elindultam vissza a szállásra. Kiadós alvás után, másnap reggel már nem fotóztam semmit, ugyanis a repülőgép délelőtt indult vissza Budapestre, így a szállásról egyből a repülőtérre mentem, és elkezdtem végigcsinálni a kötelező procedúrát. A gép 11:30-kor szállt fel, és magyar idő szerint 13:00-kor landolt Budapesten.
Összességében örültem, hogy számos Ikarus-t sikerült fotóznom a két eltöltött nap alatt, így bizonyságot nyert, hogy dolgoznak még a magyar gyártmányú járművek. Sajnos azonban az időjárással nem voltam megelégedve, így 2024-es terveim között szerepel az ország ismételt meglátogatása jóval több napra, mint most.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése