8. Jereván közösségi közlekedésének felfedezése, avagy első ízben jártam Örményországban

Jereván közösségi közlekedésének felfedezése, avagy első ízben jártam Örményországban

            2023. szeptember 27 - 29.

Háromnapos kirándulásom a Népligetben kezdődik szeptember 27-én 6:30-kor, ahonnan a Flixbus Berlinbe közlekedő járatával utazok a bécsi repülőtérig, ahonnan a Wizz indít heti 3 járatot az örmény fővárosba, Jerevánba. A becsekkolást már online megcsináltam pár nappal az indulás előtt, ezért azzal már nem kellett foglalkoznom, így egyből beálltam a biztonsági ellenőrzésre várók sorába. Viszonylag gyorsan, 15 perc alatt sikerült átjutnom. Az útlevélellenőrzés után pedig már a vámmentes zónában találtam magam, 2 órával a repülőgép indulása előtt. Az időt a fel-és leszálló gépekben való gyönyörködéssel ütöttem el. A járatra 10:00-kor kezdődött meg a check-in. Ezután egy zsúfolt reptéri kisbusszal vittek ki bennünket a repülőgéphez. A helyem a 35. sorban bal oldalt az ablak mellett volt. Én az elsők között szálltam be, így mire mindenki elfoglalta a helyét, én már 30 perce ültem a helyemen indulásra várva. Végül 10:45 után kigurultunk az állóhelyről, és kezdetét vette a gurulás a repülőtéren, majd elfoglaltuk helyünket a futópályán. Kis várakozás után a repülőgép nagy lendülettel megindult, majd pár száz méter megtétele után felszállt. Emelkedés közben délkelet felé fordultunk Örményország irányába. 

A repülés eseménytelenül telt. 3 óra repülés után megkezdtük az ereszkedést a Zvartnotsi Nemzetközi Repülőtérre, majd helyi idő szerint 17:00 után landoltunk Jerevánban. A kiszállás, útlevélellenőrzés és pénzváltás után 18:00 körül léptem ki a repülőtérről. Egyből letámadott pár helyi taxisofőr fuvart ajánlva, én azonban a reptéri buszt választottam, amely 300 dram (körülbelül 280 Ft) fejében bevisz a belvárosba. Itt jött egy meglepetés: az interneten tájékozódva automatikusan keresni kezdtem a 201-es buszt, amelynek a reptéri busznak kellett volna lennie. Ilyet nem találtam, mint kiderült azért nem, mert a reptéri busz a 100-as jelet viseli. A 100-as busz fél óránként jár a repülőtér és Jereván belvárosa között. A terv az volt, hogy az első metróállomásig utazom a járattal, de itt jött az újabb meglepetés: a busz útvonala egyetlen egy metróállomást sem érint, így egy belvárosi megállóban leszálltam. Kis térképészkedés után rájöttem, hogy a Köztársaság tér nevű metróállomás mindössze pár száz méter sétára van, így nyakamba vettem a várost, majd kisvártatva elértem a metróállomást.

Első dolgom itt az volt, hogy zsetont kellett vásárolnom. Tudniillik Jerevánban még úgy működik a metróhoz a beléptetőrendszer, hogy 100 örmény drammért vásárolni kell zsetont, amely aztán a beléptetőkaput nyitja. Így lehet belépni a metróba. Mivel már estefelé járt, így az volt a terv, hogy gyorsan utazok egy kört az 1-es vonalon, majd megkeresem és elfoglalom a szállásomat. A terv végül terv maradt. Tudniillik a jereváni metrószerelvények többsége mindössze két kocsiból áll (ha szerencséje van az embernek pont kifog egy háromkocsis szerelvényt). Mindenesetre szokatlan látvány, hogy egy ötkocsis vonathoz tervezett állomás közepén megáll egy kétkocsis szerelvény. A probléma viszont ott kezdődik, hogy a két kocsiba 4 kocsinyi ember próbál feltolongani, mivel a követési idő hétköznap délután is 8 perc. Így az utaslemaradás mindennapos, az embereket a peronon dolgozó forgalmisták lökik be a szerelvénybe, miközben a járművezető kürtöléssel jelzi sürgős indulási szándékát. Sajnos fotót, videót erről nem készítettem erről, ugyanis a metróban szigorúan tilos fotózni/videózni, és nem akartam már a 0. napon lebukni, és a rendőrségen kikötni. 

Ez előbb leírtak fényében elment a kedvem a metrózástól, így inkább feljöttem a metróból és gyalog mentem a szállásra. Úgyis mindössze 1 megállót kellett volna utazni, hiszem a szállásom a Zoravar Andranik metróállomás mellett volt. A szállást végül 30 perc gyaloglás után értem el. Becsekkolás, gyors fürdés, kis vacsora, majd kiadós alvás, aztán holnap kezdődik Jereván felfedezése.

Másnap reggel 7-kor csörgött az óra. A tervem az volt, hogy a reggeli Gyumriba közlekedő vonattal elmegyek a város határában fekvő Noragavit állomásra lefotózni két reggeli, Jerevánba közlekedő vonatot. Meg is vettem a jegyemet a vonatra, amely 500 dram-ba (körülbelül 470 Ft) került. A vonatig még volt egy kis idő, így a pályaudvar előtt megnéztem Sasuntsi Davit szobrát. Sasuntsi Davit egyébként egy örmény nemzeti eposz főhőse, aki kiűzte az arab hódítókat Örményországból. A szobor előtt parkolt két, szovjet időkből származó minibusz, orosz eredetű szóval marshrutka.

Sasuntsi Davit szobra és az előtte álló marshrutkák.

A fotó után visszamentem az állomásra, és felszálltam a vonatra. A vonat a 2021-ben gyártott EP2D-0167 volt. Ebből a típusból Örményországban mindössze 4 darab közlekedik. Mivel új vonatról van szó, ezért a jegy is 100 dram-mal többe került, mintha régi rigai szerelvénnyel utaztam volna. A vonat menetrend szerint, 7:55-kor el is indult, majd mindössze 6 km megtétele után meg is érkezett az első állomásra Noragavit-ra. Itt gyorsan le is pattantam a vonatról, ugyanis itt volt a keresztje a Gyumriba közlekedő vonatnak a Yeraskh-ból Jerevánba közlekedő vonattal, amit fotózni szerettem volna. 

Így hát leszálltam a vonatról, és igyekeztem találni valami jó fotóhelyet a Yeraskh - Jereván vonatnak. Körülbelül 150-200 métert futottam visszafelé, és találtam egy tiszta helyet, ahová nem lógtak be az árnyékok. Gyorsan beállítottam a fényképezőgépemet, és meg is született a kirándulásom első jó képe. Aznap reggel ezt a vonatot az ER2-983 teljesítette, amelyet 1973-ban gyártottak Rigában. 

ER2-983 Yeraskh - Jereván személyvonatként Noragavit állomáson.

A következő vonatig nem változtattam meg ezt a fotóhelyet, ugyanis nem telt el 10 percnél több, és már jött is a következő vonat. Ez az Araks - Jereván vonat volt, amelyet az ER2-3041 teljesített. Ez az előbb látott 983-nál 10 évvel fiatalabb, 1983-ban gyártották a Rigai Vagongyárban. 

ER2-3041 Araks-Jereván személyvonatként halad Noragavit állomáson.

Itt ragadnám meg az alkalmat és írnék egy kicsit az örmény vasútról. Mind a személy, mind a teherszállítást Örményországban az CJSC "South Caucasus Railway", azaz a Dél-kaukázusi vasúttársaság üzemelteti, amely 100%-ban az orosz RZSD tulajdonában áll. Az országban naponta mindössze 6 pár személyszállító vonat közlekedik, ebből egyetlen egy nemzetközi vonatpár megy Grúziába (erről egy kicsit később). A "legforgalmasabb" viszonylat a Jerevánt az ország második legnagyobb városával, Gyumrival összekötő vonal, ahol naponta 3 pár vonat közlekedik. Emellett van az előbb leírt két városba, Yeraskh-ba és Araks-ba is naponta 1 pár vonat. 

Két jó képpel tehát a memóriakártyámon távoztam az állomásról. A következő vonat Jereván főpályaudvarára 3 és fél órával később indult, ezért a jól bevált gyaloglás mellett döntöttem. Útközben megálltam egy gyors fotóra, a téma két ZiL teherautó együttállása volt, amely Örményországban nem számít ritkaságnak, nekem azonban szokatlan, de tetszetős látványt nyújtott. 

ZiL teherautók Jereván, Noragavit városrészében

Jó másfél óra gyalogtúra után beértem a városba, és következett a nap második programpontja a metrófotózás. Interneten található képekből, videókból tájékozódva találtam meg Jereván legjobb metrós fotóhelyét, mégpedig a pályaudvar mellett található Vstrech-hidat, amelyről mind délelőtt, mind délután remek képeket lehet készíteni a jereváni metrókról. Következzen a délelőtti napállással készített képekből néhány:

A 0101-0102 pályaszámú motorkocsik. Gyártva 1986-ban, átépítve, 

modernizálva Tbilisziben, 2013-ban.

Az aznap kintlevő egyetlen háromkocsis szerelvény: 0111-9924-0110. Gyártva 1987-ben,

átépítve, modernizálva Tbilisziben, 2013-ban.

0104-0103, amelynek különleges színterve van.

A 9176-9179 pályaszámú szerelvény. Ezen latin betűkkel van írva a "Metro Yerevan"

Amíg itt átfordul a Nap, addig remek alkalom kínálkozott arra, hogy felfedezzem a jereváni 2-es metrót. A jereváni metróhálózat 2-es vonala mindössze egyetlen egy állomásközből áll. Shengavit - Charbakh állomások egy átalakított 81-717-es metrókocsi pendlizik 20 percenként. A vonalat 1996-ban nyitották meg, a terv szerint a vonal egyszer majd a Zvartnotsi nemzetközi repülőteret fogja bevonni a kötöttpályás közösségi közlekedésbe. Addig viszont alighanem pályázhat a világ legrövidebb és legkihasználatlanabb metróvonala címre. 

A 2-es vonalon közlekedő 0112 pályaszámú szóló kocsi. Átépítve hagyományos 81-717-es

metrókocsiból 2018-ban.

A 2-es vonal nagyrészt a felszínen megy, sok fotóhely azonban nincs rajta.

Szépen elrepült az idő a 2-es vonalon az értelmes fotóhelyek felkutatásával, és a vonal beutazásával, így az előbb bemutatott Vstrech-hídi fotóhelyen már szépen átfordult a Nap, hogy a belváros felé közlekedő metrókról remek felvételek készülhessenek a jereváni pályaudvarral és a paneltengerrel a háttérben:

Először a háromkocsis szerelvény lett itt meg délutáni napállással.

Ezt követte a flottaszíntől eltérő, zöld színű szerelvény.

Az örménymintás szerelvény, háttérben a pályaudvar, majd távolabb

a jereváni paneltenger.

Végezetül egy olyan szerelvény, amit délelőtt nem fotóztam: 0060-0061

A metrók között pedig lemásztam a híd alá, hogy Örményország egyetlen egy nemzetközi vonatáról készítsek egy felvételt. A vonat Jerevánt köti össze a grúziai Batumi városával. A vonóerőt a VL10-837 adta, amelyet 1971-ben gyártottak Novocherkassk-ban. 

VL10-837 húz ki a főpályaudvarról nemzetközi vonatával Batumi felé

A nap zárásként pedig felkerestem a jereváni gyermekvasutat. A kisvasút a város egy eldugott kis szegletében található, nem messze az Örmény genocídium emlékművétől. A 2,1 km hosszú gyermekvasutat 1937-ben építették. A kisvasúton eddig 3 mozdony szolgált, az eredeti 1937-ben ide, a Gyermekvasútra gyártott 159P típusú gőzös egy mellékvágányon áll erősen leromlott állapotban.Az 1970-es években érkezett két TU2-es más kisvasutakról a Szovjetunión belülről, a TU2-096 és a TU2-116. Mára egyedül a TU2-096 maradt üzemképesen a kisvasúton. Sajnos hiteles menetrendet sehol sem találtam hozzá, így sajnos közlekedni nem láttam, így csak állomási álló képeket tudok mutatni Nektek. 

159P-0434 pályaszámú gőzmozdony, amely a kisvasút építésétől, 1937-től kezdve 

itt szolgált. Mára erősen leromlott az állapota.

TU2-096 a kisvasút egyetlen üzemelő mozdonya. 1971-ben került ide.

Mire visszaértem a belvárosba már lement a Nap, így azután a szállásom felé vettem az irányt, hogy kipihenjem a nap fáradalmait, és felkészüljek az utolsó napra és a hazautazásra. 

Az utolsó nap reggelén szintén vonatfotózás volt a terv. Az előző napon, Noragavit állomáson fotózott vonatokat terveztem lefotózni a város szélén egy viszonylag tisztább helyen. 20 perc alatt el is ment a 3 vonat, így elégedetten tudtam távozni a fotóhelyről.

Vonatfotók előtt egy elmaradhatatlan ZiL. A kinézett fotóhely mellett állt, természetesen

lefotóztam, amíg vártam a vonatokat.

EP2D-0167, amellyel tegnap utaztam Noragavit-ba. Ma sikerült fotózni is

igaz, csak hátulról.

Yeraskh-Jereván vonatként meglett egy új pályaszám: ER2-8002

Az Araks-Jereván vonaton nem történt változás: megint az ER2-3041 jött.

Mivel a vasút, és a metró fotózása hivatalosan tilos, és az utolsó napon már nem akartam megkockáztatni egy rendőrségi előállítást, ezzel kockáztatva akár a repülőgép lekésését, a nap további részét főleg a jereváni trolibuszhálózat felfedezésével töltöttem, azon belül is a várost átszelő 15-ös vonalon történő fotózással. Jerevánban a trolibuszhálózat 5 vonalból áll. A legnagyobb darabszámban LiAZ-5280 típusú trolibuszok szolgálnak a városban, de vannak új beszerzésű Yutong trolik is, de még megtalálható pár darab Skoda 14Tr is. 

A trolibuszflotta gerincét adó típus: LiAZ-5280 

Illetve a néhány Skoda 14Tr legszebbike, a 62-es pályaszámú, az örmény trikolór színeiben

A trolibusz a legolcsóbb tömegközlekedési forma Jerevánban, ugyanis míg egy zseton a metróba, vagy a buszokon való utazás 100 dramba (körülbelül 90 Ft) kerül, addig a trolibuszokon az utazás ennek fele, 50 dram (kb. 45 Ft). A szokás az, hogy a jármű összes ajtaját lehet használni felszálláskor, ám leszálláskor csak az elsőt, és a leszállás előtt kell a menetdíjat készpénzben fizetni a vezetőnél. Nyugta/jegy természetesen nincs. Vannak kihelyezve megállótáblák, de bárki bárhol lestoppolhatja a buszt, és az meg is fog állni neki. 

A nagy trolizások közepette azonban még egy vasútfotót el akartam készíteni, mégpedig a délelőtti Gyumri - Jereván vonatról, amely régi rigai vonattal van kiadva. Ezt a vonatot aznap az ER2-621 teljesítette, amelyet a pályaudvar váltókörzetében sikerült lefotózni mindenféle feltűnés nélkül, hiszen egy hídpillér mögé bújva fotóztam.

ER2-621 Gyumri-Jereván vonatként a pályaudvar váltókörzetében 

egy hídpillér mögül fotózva.

A délutánt a Garegin Nzhdehi téren töltöttem, ahol összejött még pár érdekesebb jelenet:

LiAZ troli és ZiL teherautó együttállása a téren. 

Ugyanaz a hazafias troli, de már Zil nélkül.

A jereváni tartózkodás utolsó értékelhető képe: A 08 pályaszámú Skoda 14Tr.

Az utolsó járműfotók elkészítése után még szuvenírvásárlás volt hátra, majd irány a repülőtér a már megismert 100-as busszal. A gép nem sokkal 21:00 után szállt fel, és helyi idő szerint 23:30 körül szállt le Bécsben. Az útról sok emlékem nincs, ugyanis nagyrészt alvással töltöttem a 3,5 órás repülési időt. Leszállás után még a reptéren időztem, kihasználva az ingyenes és jó minőségű Wi-fit, hiszen a Budapestre az első Flixbus csak 3:50-kor indult, de az a Hauptbahnhof mellől. Így hajnali 2:00 körül felszálltam egy, a repülőteret a belvárossal összekötő buszra, hogy 9 euró fejében bevigyen a Hauptbahnhof-ra (ebből a pénzből Jerevánban 38 darab metrózsetont tudtam volna vásárolni). Itt még egy kicsit várakoznom kellett a buszomra, amely végül 20 perc késéssel meg is jelent. Az elindulás után szinte azonnal elaludtam, a beállított ébresztőóra keltett 7:00 előtt az M1/M7 bevezetőn. A Népligetbe negyed 8 után értünk be.